Shanghai
Szóval ez a nap is eljött, elindult hát a nagy kaland. Hogy mennyire lesz nagy, azt még nem tudom, első körben egy évig maradhatok a mostani vízumommal, az országba való belépéstől kezdve. Ha minden jól megy ez március 26.-án ottani idő szerint délután fél 5 körül fog megtörténni Aucklandben. Jelenleg még magyar idő szerint március 24.-e este 9 óra van, de mivel nem sokára Shanghaiba érek, ezért nekem ez már 25.-e reggel 4 óra 30. Most kezdjük az ereszkedést, én meg majd folytatom.
…
Megérkeztem Aucklandbe! Nagyon hosszú volt az út, és amikor azt mondom, hogy hosszú, akkor tényleg nagyon nagyon hosszú. Március 24.-én kezdődött, 11:30-as indulással Ferihegyről. Ezt egy 10 és fél órás repülő út követett egészen Shanghai-ig. Ottani idő szerint reggel 5-kor landolt a gép, és kicsivel éjfél után indult a következő, így volt egy teljes napom felfedezni a várost.
Jártam már Ázsiában, de mindig meglep mennyire különböző az ottani kultúra a miénkhez képest. Fölösleges is lenne elkezdeni sorolni ezeket a különbségeket, ezt inkább meg kell tapasztalni.
Shanghai építészete lenyűgöző! Keveredik benne minden féle európai és tradicionális kínai stílus. A város látképébe bele tartoznak az art deco épületek, amelyek mellett ott vannak a kínai templomok, régi város részek, a háttérben a hatalmas felhő karcolókkal, amelyek tetejét a felhők borítják. Napokra el lehetne veszni utcáin, és metró hálózatában. Ebből van is bőven, összesen 18 vonal. Ezeket különböző színekkel és számokkal jelölik, ami nem a legnagyobb segítség egy színtévesztőnek. Szerencsére a számokat ismerem, így nem okozott gondot hogy melyik vonalat használjam. Az egynapos bérlet ára 18 yuan (kb 950 ft), ami szerintem abszolút megéri. Olyan érzésem volt, mintha az egész város alá lenne ásva, egyes átszállásoknál 15-20 percet sétáltam a föld alatt. Nem azért mert eltévedtem, hanem ekkora távolságok vannak. Nagyon könnyen lehet navigálni az alagutakban, mindenhol ki vannak írva a megállók nevei angolul is, a kocsikon be is mondják őket érthető módon. Ezt leszámítva nem igazan hallottam angol szavakat. A reptéren még beszélték a nyelvet, viszont a városba érve ezt hamar elfelejtették.
A maglev vasúttal mentem be a reptérről (transzfer jegy ~80 yuan) a központba. Sokat nem éreztem a 300 km/h tempóból, ezen a sebességen kb 1-1,5 percet ment maximum, utána már lassított is. 30km távot kb 7 perc alatt tette meg. Az egyetlen észrevehető különbség egy normál vonathoz képest az ablak előtt elhaladó dolgok sebessége, és a kanyarok dőlés szöge.
Az ételek elképesztően finomak, érdemes minél több dolgot kipróbálni. Rendelni nem egyszerű, az étlapok nincsenek lefordítva angol nyelvre (maximum a nagyon frekventált turista helyeken, és a külföldieknek fenntartott éttermekben, de hat ezek nem érdekeltek :) ). Maradt a mutogatós módszer, ha valaki asztalán éppen megtetszett valami amit evett. Így elég nehez elmondani miket próbáltam. Szeretem azt az érzést amikor kóstolás előtt még csak azt sem tudja az ember hogy milyen ízre, állagra, hőfokra számítson, édesre, sósra, savanyúra, hidegre vagy melegre vagy ezek kombinációjára. Nyitottan kell hozzá állni, akkor nem igazán lehet mellé lőni. Mindenképpen izgalmas és finom lesz.
A parkok gyönyörűek, szerintem a fűszálakat is egyesével vágják. Ha abból indulok ki, hogy több embernek is az volt a munkája hogy a pázsiton térdelve, egy szemöldök csipesz segítségével, egyesével húzgáljon ki minden gyomnövényt, még az előző állítás is igaz lehet. A sok munka meg is látszik, nagyon jó érzés megpihenni kicsit ebben a rendezett, nyugodt környezetben a városi forgatag után.
A hangulat teljesen más lesz sötétedés után. Az utcák megtelnek emberekkel, felpezsdül az élet, a hatalmas kijelzők és neon fények bevilágítják az egész várost. Minden villog, még a rendőrök ruhája is. Rendőrből pedig sok van éjjel és nappal is. Minden sarkon, minden utcában, a metró környékén, meg úgy bármerre. Nem tudsz egy ponton megállva anélkül körbe nézni, hogy ne vennél eszre legalább egyet. De ha véletlenül éppen mégsem látna rád senki, akkor sincs baj, mert a kamerák biztosan figyelnek. Biztonságban vagy! Csokrokban nőnek az oszlopokon, épületek sarkain, házfalakon. A metró lejárókban, és a legtöbb plázában még egy röntgen gépen is át kell küldened a csomagod ahhoz, hogy beengedjenek. Elvileg robbanó anyagot keresnek ilyenkor. Szerencsére a zsebeket csak a reptéren pakoltatják ki, azzal nem megy mindig az idő.
A nap végére már nem sok energiám maradt, a reptérre vezető úton sikerült állva is elaludni a metrón. Végül is mar csak 11 és fél óra repülés várt rám, erre az időre úgy sem volt más tervem mint, hogy csukva tartsam a szemem. A gépek egyébként késés nélkül indultak mindkétszer, teljesen rendben volt a kaja is, és kényelmes volt (már amennyire a turista osztály lehet), szóval köszi China Eastern Airlines.
Aucklandból egyelőre nem sokat láttam, a reptérről egy Uberrel egyből a szállásra jöttem. Viszont abból amit eddig tapasztaltam, nagyon tetszik. Ahogy ültem a kocsi hátsó ülésén és bámultam kifelé az ablakon olyan érzésem volt, mintha újra Kaliforniában lennék, csak más az idő, és minden barátságosabb. Az egyetlen furcsa dolog, hogy mindenki a rossz oldalon közlekedi, de ehhez nekem is hozzá kell majd szoknom hamar, most ugyanis az autó vásárláson a sor. De erről majd egy következő bejegyzésben számolok be, most még ki kell pihennem az utazást.
Az elmúlt két nap összesítve: 22 óra repülés, 42 óra ébren lét, legalább egy óra kézzel-lábbal mutogatás, 5 megnézett templom, ~20 új megkóstolt étel és ital, ~800 kép, ~20 biztonsági ellenőrzés, ~25 lábon megtett kilométer, ~19000 km repülőn.
