Auckland
Pont egy hete vagyok itt. Nagyon érdekes hogy mennyi minden történt, és közben mennyire semmi. Az elején még minden új, minden más, és itt tényleg az. Nem igazán találkozok a megszokott dolgokkal semmilyen formában. Sem az illatokban, sem a boltokban, sem a szokásokban, sem az emberek között. Szerencsére a srácok akiknél lakok, megkönnyítik ezt a helyzetet. Velük tudok magyarul beszélni, nagyon jó fejek. Ők is working holiday vízummal jöttek, csak már fél éve. Van két kutyájuk is, Flopi és Gofri, akik mindig készen állnak egy kis simogatásra, vagy kajára, és úgy tudnak örülni az embernek, mintha már évek óta ismernék. Egy albérletben laknak, egy viszonylag nagy házban, Auckland 17.-kerületében. Így van egy állandóan kiadó üres szobájuk külön fürdővel. Itt lakok én ez a jelenlegi birodalmam. Sokkal kisebb mint az eddigi életterem, mégis hatalmas ahhoz képest, ami ezután lesz. Az már biztos számomra, hogy elég hamar képes vagyok alkalmazkodni az új helyekhez, érkezesem másnapján már úgy éreztem mintha régóta itt laknék. Remélem ez a továbbiakban is ilyen egyszerű lesz.
Napjaim nagy részét az ügyintézés, keresgélés, megértés, dolgoknak való utána járás teszi ki. Felkészülten érkeztem, aminek tudtam utána néztem, de képtelenség ennyi mindenre emlékezni, úgyhogy egy új leküzdendő feladat előtt át kell néznem az adott témát elölről, csak hogy biztosra menjek. Egy kicsit lassítja a dolgokat a húsvét hétvége, mivel itt is zárva van minden ( kivéve az indiai helyeket ). Új-Zélandi számom már van, még a reptéren vettem egy SIM kártyát, mobil nettel. Enélkül elég nehéz lenne meglenni, már csak a közlekedés miatt is. Itt az is más kicsit. A rendszer nagyon hasonló ahhoz, ami Hollandiában működik. Kellett szereznem egy AT Hop kártyát, ami feltölthető pénzel ( szerencsére online is ). Ezt kell lecsippantani felszálláskor és leszálláskor is, és az átutazott zónák alapján számítja a költséget. Ez nem olyan olcsó, kb 1000-1500 ft alatt nem jön ki egy út. Létezik havi bérlet is, ami korlátlan számú utazást tesz lehetővé, de ennek az ára kb 50000 ft. Ha a buszmegállóban állsz, és nem intesz a buszsofőrnek, akkor nem fog megállni. Ha mégis megszánna, mert messziről látja rajtad, hogy turista vagy, és nem vagy tisztában a helyi működéssel, akkor talán megáll. Miután felszálltál, elég hamar rájössz, hogy a rossz oldalon vagy és nem is abba az irányba mész amerre neked kellene. Ezt már sikerült a saját bőrömön megtapasztalni :). Valahogy nem akar egykönnyen átállni az agyam, a baloldali közlekedésre. Sokat javult már, de azért még egyáltalán nem rutinszerű, inkább gondolkodós. Sokat segített, hogy a minap egy emeletes buszon utaztam, és le tudtam ülni a legelső fenti helyre, a sofőr fölé. Így újra tudtam játszani az egyik kedvenc gyerekkori tömegközlekedős játékomat, amiben én vezetem a járművet. Nem is bánom még, hogy nem vettem kocsit, kellett ez a kis idő, hogy volán mögé merjek majd ülni.
Az autóvásárlás menete sokkal gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb itt, mint otthon. Vasárnaponként van egy nagy autópiac a belvárosi részen, az volt a tervem hogy majd ott találok valamit. Sajnos ez most a húsvét miatt elmaradt, amivel csak odaérkezésem után szembesültem. Szerencsére néhány eladó is így volt ezzel, ezért meg tudtam nézni 6 autót az ad hoc jelleggel szerveződő piacon. Egyik sem volt pont olyan, mint amit én szeretnék, de legalább már van némi tapasztalatom, hogy pontosan mit keressek. A legtöbb eladó autót egyébként marketplace-n lehet találni. Jelenleg vásárlás szempontjából nagyon jó időszakban vagyok, ugyanis itt most ősz van, a szezon vége. Sokkal nagyobb a piac mint a kereslet, és az árak is nyomottabbak. A holnapi napra le is beszéltem egy eladó furgont, megnézésre, kipróbálásra, remélem ez lesz AZ a kocsi, amiben a következő időszakot töltöm/töltjük. De erről majd később beszámolok, addig nem akarom elkiabálni.
Pont a mai napon kaptam meg a helyi adószámomat, amivel tudok helyi bankszámlát nyitni, és majd munkát is vállalni. Ha meg lesz a kocsi, akkor valószínüleg ki is próbálok majd valami tipikus WHV-s (Working Holiday Visa ) munkát, valószínüleg egy kiwi farmon. Egyelőre elég nyomasztó tud lenni, hogy a kis megtakarított pénzét költi az ember napról napra, anélkül, hogy bármilyen bevétele lenne. Remélhetőleg ezen majd változtat a munka. Most még csütörtök reggelig itt maradok a srácoknál, aztán majd meglátom merre tovább. Ezt nagyban az fogja meghatározni, hogy sikerül e megvenni a Campervan-t.
De mivel töltöttem még az időt? Természetesen voltam mászni, kétszer is mióta itt vagyok. Körülbelül egy órára innen van, az ország legnagyobb boulder terme, a Boulder Co. Auckland. Nagyon jó kis hely, hatalmas falfelületekkel, jól felszerelt kondi termemmel, és bár résszel. Érdekes, hogy itt mennyire nem használják ki a rendelkezésre álló helyet. Vannak olyan falszakaszok, amire csak egy-egy út van felrakva. A jó kis otthoni Flowban, ez még legalább plusz 100 utat jelentene :D. Az emberek kedvesek, a közösség jónak tűnik, igyekszem is beenni magam, amennyire csak tudom. Már szereztem lehetséges mászó partnereket is kintre. A legtöbben csak sport utaznak, ami nekem nagyon jó. Az egyetlen nehézséget a más fajta grading system adja, itt ugyanis a Ewbanks féle rendszert használják. Emiatt nem mindig egyszerű lecsekkolni, kivel mászhatna az ember a saját szintjén. Amikor előszőr azt mondták hogy ők kb 19 és 24 között mozognak, akkor nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Szerencsére az internet ebben is segített, lefordítva ez a 6a+ 7a+ közötti tartomány, ami nekem is tökéletes. Új volt még, hogy itt nem igazán vannak öltöző szekrények, mindenki kis nyitott fakkokban tartja a cuccait. Nem kell attól félni, hogy bármi eltűnne, bár ezzel nekem szerencsére otthon sem volt negatív tapasztalatom, soha.
Ezen kívül még eltöltöttem két napot Auckland belvárosában ( CBD - Central Business District ). A városkép nagyon változatos, a hatalmas, modern épületek között meg lehet találni egy két gyönyörű régi építésű házat is. A külsőbb területei pedig régebbi, amerikai városkákra hasonlítanak. A kikötőből renget komp indul a környező szigetek valamelyikére, amiből elég sok van. Majd felfedezem ezeket is előbb-utóbb. Meglepően dimbes-dombos, sokat kell felfele kaptatni, ami a rengeteg vulkánnak köszönhető ( 53 vulkán ), ezekre épült a város. Emiatt sokszor teljesen olyan érzésem volt, mintha megint San Francisco utcáit járnám. A parkok itt is gyönyörűek, rendezettek. Néhány hely úgy van kialakítva, mintha nem is egy városban lenne az ember.
Felmentem a Mount Eden tetejére is, ami az egyik legmagasabb vulkáni kráter Aucklanden belül. Ez a helyi maori kultúra számára még napjainkban is szent hely, így az 50 méter mély kráterbe nem szabad lemenni. Elképesztő látványt nyújt a belvárossal a háttérben. Sokan járnak ide biciklizni, futni. Elég jó állóképességet ad, ha az ember heti többször is felrohan ide.
Időjárás szempontjából elég változatos az ország, vagy legalábbis ez a területe. Gyakran esik az eső a semmiből, aztán újra süt a nap. Ami általában minden napra elmondható, hogy szeles. Az UV sugárzás elég magas itt, még egy felhős napon is sikerült a tarkómnak leégnie kicsit. De ennyit a mai posztba, majd jövőhéten folytatom. Ha lenne bármilyen kérdésetek, nyugodtan írjátok meg kommentbe, amire tudok válaszolok majd. Addig is még nehány kép a végére.
