Együtt
Eltelt az első közös hetünk, amit a kocsiban együtt töltöttünk. Voltak nehezebb pillanatok is, meg gyönyörű felejthetetlen élmények is. Szerencsére megoldhatatlan problémába eddig nem ütköztünk, csak csiszolódnunk kell egy kicsit az új körülményekhez közösen. Nekem nehezen ment, hogy hozzá szokjak, hogy nem egyedül vagyok, Zsófinak meg nagyon új élmény ez az egész. Ezt tetőzte a vízum igénylés miatti fejfájás, de szerencsére össze tartóak vagyunk, és közösen megoldjuk a gondokat. Valamikor én nyújtok segítséget, valamikor nekem kell egy kis lelki támogatás. De ezért vagyunk ketten.
Sikerült találni egy viszonylag olcsóbb helyet, mint a többi környéken lévő orvosi rendelő, itt el is végeztek minden vizsgálatot ami a vízumhoz kellett. Azt mondta Zsófi, hogy kedves volt vele mindenki, a vizsgálatokat normálisan elvégezték. A vérvétel is rendben ment, nem szúrtak mellé. Az eredmények online rendszerben, azt már nem kell külön küldeni a bevándorlásnak. Egyébként az hogy ő már itt van visitor vízummal, csak bonyolította az új igénylését. Amiatt kérték a vizsgálatokat is, mert így már több mint egy évig maradhat, és annyi idő alatt azért már mégiscsak rengeteget köhöghet. Meg így be kell mutatni azt is, hogy van egészségbiztosítása, legalább 12 hónapra. Plusz elég pénze. Valamit még megpróbálunk majd okoskodni, hátha ezt lehet csökkenteni, neki ugyanis már meg van a hazafele szóló repülőjegye, csak flexibilis. Majd meglátjuk mi lesz belőle.
Nekem lassan kell valami munkát keresnem, nem tudjuk megvárni, hogy Zsófi is dolgozhasson, mert addig kifutunk a pénzből. Úgyhogy a következő hetekre igyekszem majd találni valamit, valószínüleg kivi szedés formájában. Most van a szezonja, elég sok embert keresnek. Plusz teljesítmény bérezéses, csak fizikum kell hozzá. Azzal talán rendben leszek. Persze ezt így látatlanban könnyen mondom, majd kiderül. Ha lesz valami úgy is írok róla.
A vizsgálat után elindultunk vissza északra, ott folytattuk, ahol abba hagytuk. Sajnos azon a partszakaszon amiről már egyszer lecsúsztunk, most sem volt szabad hely éjszakára, így megint tovább kellett mennünk. A Whangarei Falls parkolójában tudtunk megállni, ott töltöttük az első éjszakát Auckland után. Másnap megnéztük az Oke Bay-t ami, egy csoda szép sárga homokos partszakasz. Ezt követte a Rainbow Falls, ami már a múltkor is lenyűgözött, de most igazán a szívembe lopta magát. Nem beszélve róla hogy Zsófi is imádta. Sikerült találni néhány járatlan ösvényt, és bemenni a lezúduló víztömeg mögé, ahol egy külön kis élénkzöld világ helyezkedik el. A lemenő nap fényeit pedig már Matauri Bay-ről néztük, ahol a következő 3 éjszakánkat töltöttük. Kellett egy kis pihenő, és ez egy olcsó, de jól felszerelt, kellemes kemping. Minden van amire szükség lehet, korlátlan melegvíz, konyha, hűtő, mosási/szárítási lehetőség.
Végül eljutottunk az északi csücsökbe, Cape Reinga-ba, ahol megnéztük a Tazmán tenger, és a Csendes óceán találkozási pontját. A maori kultúra szerint a holtak itt lépnek át a túlvilágra, míg a hatalmas vizek egymásba fonódása az új élet kezdetét jelképezi. Szerintük a Tazmán tenger képviseli a férfi, míg a Csendes óceán a női nemet.
Nem hagyhattuk ki a sivatagot sem. A kellemesen meleg homok, az esőfelhők, és a lemenő nap fénye most is felejthetetlenné tették a dűnék látványát. A napot a 90 Mile Beach-en zártuk, ahol Zsófi is kipróbálta milyen is vezetni Margót. Ez a hely leírhatatlan, földön túli élmény itt végig gurulni. Most egy kis halászfaluban, Rawene-ben vagyunk, a ma éjszakát itt töltjük. Ez az egyik legautentikusabb hely, amit itt láttam eddig.
Van egy új lakónk. Úgy tűnik túl sokat hagytuk magára Margót, és barátkozni kezdett a környező kisállatokkal, és végül egy egeret fogadott be. Vagy valami itteni hasonlót. Nem láttam csak a nyomait. Vettünk magunknak egy nagy zacskó magkeveréket, de sajnos más is pályázott rá. Meg a reggeli zsemlékre. Őszintén szólva eszembe sem jutott ennek a lehetősége, szóval nem is voltunk túl elővigyázatosak. Mivel este van, és kint esik, ezért egyelőre nagy pakolásba nem tudtunk fogni, csak a kajás szekrényeket néztük át, ürítettük ki. Szerintem elölről, a vezető ülés felöl jutott be ( vagy ki ), ez majd kiderül. Most kitömködtünk minden rést, és egy tiszta tányéron, középre elhelyezve kapott egy darab müzlit. Fine dining legjava egy egér számára. Majd reggelre kiderül vissza jutott e. Addig is név ötleteken gondolkozunk, hátha végül jóban leszünk, és megkérhetjük, hogy távozzon szabad akaratából, erőszak mentesen. Aztán a következő adandó alkalommal beszerzünk néhány egércsapdát a biztonság kedvéért, ha mégsem értene a szép szóból.
