Hideg
Szóval a müzli eltűnt reggelre, úgyhogy bizonyossá vált, hogy van legalább egy potya lakónk, aki még csak a benzin pénzbe sem száll be. Sajnos innentől kezdve muszáj volt lépni valamit, kérésre nem hagyta el a magánterületet. El is mentünk az első boltba, és beszereztünk néhány egércsapdát, amiket a következő éjszakára fel is állítottam. Hajnalban ébredtünk is a csattanásra, addig meg úgy sem tudtunk igazán pihentetően aludni, minden neszre felfigyeltünk. Nem volt jó érzés megnézni a csapdát, sajnáltam nagyon. Zsófi meg is siratta a kisegeret, azt mondta, hogy ő azért szurkolt neki kicsit. Nem hagyott sok választást sajnos, itt nem maradhatott, féltem, hogy kárt tesz a kocsiban vagy a cuccainkban. Főleg, hogy mint utólag kiderült, nem is csak egyedül volt, hanem ketten voltak. Egy nappal később lett meg a második is. Aztán jött az igazi munka. Ki kellett pakolni mindent újra, kitakarítani az egész kocsit. Aztán megint vissza. Egy hónapon belül másodjára. Mert persze amikor megvettem Margót, ezen akkor is végig akartam menni, egyrészről, hogy tudjam mi van bent, és hol, másrészről meg, hogy majd mi koszolhassuk össze, saját magunk. Már éppen újra Auckland közelében voltunk, és mivel ehhez a művelethez kellet hely ahova pakolhatunk, ezért megint írtam a srácoknak, akiknél az első két hetet töltöttem. Szerencsére pont szabad volt a szoba két éjszakára, úgyhogy oda mentünk.
Az őszi nagytakarítást követően tartottunk még egy pihenő/mászó napot Aucklandben, az éjszakát pedig újra a nagyon kedves házaspár kertjében töltöttük. Szerencsére már egérmentesen, és nyugalomban. A következő útirány délre tartott, a keleti part mentén. Megcsináltunk egy-két rövidebb, 10-15km hosszúságú túrát. Ezek egyike egy régi aranybányász városka völgyében vezetett, sziklaszirtek és vízesések között. Néhány helyen szükség volt a fejlámpákra is, ugyanis az út keresztülvezetett néhány régi bánya járaton a kocsi sínek között. Elég egyedi élmény volt, a hely pedig gyönyörű. Sajnos aranyat nem találtunk, pedig jól jött volna. A másik túraútvonal az óceánpartot követve, majd onnan egy patakmederbe letérve vezetett egy vízeséshez. Végre megint élvezhettem a köveken ugrálást, a csordogáló vízfolyásban. És ráadásul mindketten megúsztuk száraz lábbal.
Utána Rotorua-t néztük ki, mindketten vágytunk egy kis pihenésre, és fürdőzésre. Ez a terület a geotermikus aktivitásáról, hőforrásairól, és a gejzírekről a leghíresebb. Zsófi szerint ez Új-Zéland Hajdúszoboszlója. És ebben van is igazság bőven. Egy üdülő város, legfőképp nyugdíjasokkal, akik főnek a levesben. Meg velünk. Amivel viszont nem számoltunk, az a beérkező hidegfront volt, ami az északi sziget egyik leghidegebb régiójává tette ezt a környéket. Éjszakára 1 fok környékére süllyedt a hőmérséklet. Szóval ideje volt egy kis upgradenek, Margó megkapta a szezonális téli cuccait. Ez egy hősugárzóból, egy szőnyegből, és egy meleg pokrócból áll. Így azért még Zsófi is át tudta vészelni az estéket, sőt néha még a pulcsi is lekerült róla. Nekem általában melegem volt, de azért az is elő fordult, hogy jólesett. A reggelek deresek, napközben meg általában 12 fok körül alakul a hőmérséklet. De legalább süt a nap, emiatt azért melegebbnek érződik. A rövid gatyám azért most vissza került a táskába.
Egy teljes napot szenteltünk a pihenésnek egy kempinggel egybekötött termál fürdőben. Egy 99 fokon feltörő forrás vize van vissza hűtve kis teraszokon keresztül különböző hőfokokra, és medencékbe vezetve. Mindkettőnknek nagyon jól esett ázni, gyakorlatilag csak egy hosszabb ebéd szünetre szálltunk ki a vízből. Voltunk hajókázni is, egy 1886-ban bekövetkezett vulkán kitörés következtében kialakult tó vizén. A partvonal mentén több gejzír is van, egyes helyeken pedig gőzölögve bugyog fel a forró víz. Szerencsére a teljes hajón csak mi voltunk a kapitányt leszámítva, ami igazi felüdülés volt az azt megelőző túrához képest, amit sikerült egy busznyi üvöltöző gyerek társaságában végig járnunk. Beszél belőlem most a Hajdúszoboszlói Rotorua-i nyugdíjas.
Végül úgy döntöttünk, hogy melegebb éghajlatra költözünk, úgyhogy ma széltében keresztül autóztuk az északi szigetet, keltről nyugatra. Itt azért 7-8 fokkal melegebb van nappal és éjszaka is. Meg egy hatalmas vulkán, a Mount Taranaki. De erről majd a következő posztban.
