Northland
Egy hét telt el, mióta Margó az otthonom. Imádom! Ez az egész mindig otthon vagyok, mégis sosem ugyan ott dolog nagyon bejön. Az elején tartottam tőle, hogy fogom magam érezni, mennyire lesz nehéz. Ez mostanra teljesen elmúlt. Nyilván lemondásokkal jár, és néha tud kényelmetlen lenni, de amit cserébe kínál, a teljes szabadság, az leírhatatlan. Kezdem néhány nyűggel, nem akarom elhallgatni őket.
Először is a konstans pakolás, rendezkedés. Ki kell alakítani egy jó rendszert, ami megkönnyíti ezt, de még akkor is állandó figyelmet igényel. Mivel kicsi a tér, ezért muszáj mindig rendet tartani, különben az a kevés is össze megy. Ez alapvetően nem probléma, de mivel a tároló kapacitás is korlátozott, és nem mindig könnyen hozzá férhető, ezért okosan kell kitalálni mit hova. Ebben még elég tapasztalatlan vagyok, sok a feleslegesen futott köröm, de ez úgy is javulni fog idővel. Ha már ketten leszünk az újra bonyolítani fog a helyzeten, de egyáltalán nem megoldhatatlan. Csak kell egy jó rendszer.
A szúnyogok, és egyéb röpködő bogarak. Ez viszonylag könnyen orvosolható, mágneses szúnyoghálóval le lehet fedni az ablakot, amit nyitva tartana az ember. Viszont sötétedés után ha ki be mászkálsz a toló ajtón, szinte elkerülhetetlen hogy utána vadásznod kelljen. Legalábbis eddig még nem jöttem rá hogyan lehetne, de majd gondolkozok. Azért ez nem egy olyan vészes negatívum, egy lakásba is bemennek, csak itt könnyebb megtalálni, viszont téged is könnyebben megtalálnak.
Szét kell majd szednem a tűzhelyet, mert nagyon kormol. Szerencsére csak a lábasok alját, de ez is ront a hatásfokon, és nem utolsó sorban minden főzőcske után úgy nézek ki mintha a szénbányából jöttem volna. Megpróbáltam utána olvasni, és elméletileg a gáz-levegő keverék aránya nem jó, azért ilyen. Ez több minden miatt lehet, első körben megpróbálom kipucolni, és majd palackot cserélek. Remélem ez meg fogja oldani.
A WC, zuhany kérdése. Szerencsére Új-Zéland remek hely ilyen szempontból, könyebb egy mellékhelyiséget találni, mint egy szemetest, ahova kidobhatom a kocsiban felgyűlt dolgokat. Ezek általában tiszták, mindenhol van wc papír, és ingyenesek. Nyilván itt is van jobb, meg rosszabb, de összeségében nem lehet panasz rájuk. Ugyan az autóban is van egy mobil wc ( anélkül nem kaphatná meg az önfenntartó matricát, erről majd mesélek még később ), de ezt valószínüleg sosem fogjuk használni.
A zuhany kérdése már kicsit nehezebb. Nem zuhanyzok minden nap, sőt lehet hogy még másnap sem :D. De egyrészről kit érdekel, szerencsére nem vagyok büdös, legalábbis én nem érzem, másrészről meg ott a tenger, ott vannak a patakok, és vízesések, tavak. Fürödtem már mindegyikben az elmúlt héten. Nincs is felszabadítóbb érzés, mint beállni egy vízesés alá, és ott fürdőzni. Jelenleg akarva-akaratlanul is Wim Hoff tanai szerint élek, és bőséggel áztatom magam a hideg vízben. Hamar hozzá lehet szokni, még jól is esik, a keringésnek meg úgy is jót tesz. A nap melegen süt általában, utána kényelmesen lehet szárítkozni vacogás nélkül. A borús napokra meg ott vannak a kondi termek, mászó termek, uszodák zuhanyzói, illetve néhány publikus tusoló. Pár dollárért igénybe lehet venni ezeket, vagy a fizetős kempingek vizes blokkját. Ez később biztos jól fog jönni, főleg, hogy már közeleg a tél, és egyre “hűvösebb” lesz. A tengerpartok közelében elég sok nyitott, hideg vizes zuhany van, ott is lehet tisztálkodni, ha nem szégyenlős az ember.
Na és hol állhatok meg éjszakára? A matrica ( eredeti nevén self contained certification ), amit már korábban emítettem, lehetővé teszi az ingyenes “kempingek” használatát. Ezek elég változatosak, sokszor csak néhány hely, vagy egy virtuálisan elkülönített terület, parkolókban, néha a legszebb tengerparti megállók, vagy gyönyörű zöld mezők közepén. Mindegyikre más szabályok vonatkoznak, egyes helyeken csak egy éjszakát lehet maradni, míg máshol akár többet is. Ami közös bennük, hogy nagyjából vízszintesek (ez fontos a kényelmes éjszakához), és hogy a legtöbb közelében van legalább egy wc. Másra úgy sincs nagyon szükség, plusz akkumulátor van a kocsiban, amiről tudom tölteni a dolgokat, van tiszta ivóvizem, meg egy tartály a szürke víznek, két gáz rózsa és egy palack gáz, egy kis hűtő, meg világítás. A nyugati parton kevesebb az ingyenes lehetőség, ott inkább a normál kempingek fordulnak elő. Összességében így is csak kétszer kellett fizetnem helyért, ami nyolc éjszakára nézve szerintem nem rossz arány.
És hogy merre jártam a héten? Aucklandot magam mögött hagyva, elindultam észak felé, a Nothlandnak hívott területre. A keleti parton mentem fölfelé, és a nyugatin vissza. Körülbelül 2000 km-t vezettem, jó kis kör volt. Szerencsére Margó nagyon jól viselkedik, nem volt még egy össze szólalkozásunk sem. És ő a leggyorsabb, mindig a sor elején van! De jól bírja a gyűrődést, nem cukorból van. Első megállóm a Waipu Caves volt, amiről már tettem fel képeket az előző bejegyzésben. Ezt követte az első viharos éjszaka, az egész estés ringatózással, de szerencsére ennek ellenére nagyon jót aludtam. Másnapra az ég is kitisztult, úgyhogy célba vettem a Csendes-óceán partját. Elképesztően gyönyörű, paradicsomi szakaszokból áll, úgyhogy a második éjszakámat muszáj volt ott töltenem (meg a következőt is :D). Be kell vallanom, elég jó érzés az óceán parton a napfelkeltét nézve, egy forró kávéval a kezemben ücsörögni. Nem kell rohannom sehova, bármeddig időzhetek, magamba szippantva ez első sugarakat. Új-Zélandnak, már csak ez a kis része is elképesztően sokféle. Egymást váltják a vízesések, tavak, dzsungelek, zöld legelők és a sivatag. Mindez pár órányi autó útra egymástól. Hihetetlen! Felmentem a legészakibb pontig, aztán a sivatagba. Megnéztem a 2000 éves Kauri fákat, majd kicsit dzsungel túráztam. Sosem vezettem még a tengerparton. Mostmár ezt is kipipálhatom. 20 km-t mentem a tükörsima, nedves homokban. Megunhatatlan! Nehéz is összeszedni, és leírni minden élményt az elmúlt hétről, annyi mindent láttam.
Jelenleg Aucklandtől 50 kilométerre vagyok, egy kikötő parkolójában, ahol az éjszakát töltöm. Vissza kellett jönnöm, ugyanis holnap érkezik Zsofi! Valakinek mégiscsak várnia kell a reptéren. A következő 4 napot egy előre lefoglalt szálláson töltjük, így neki is könnyebb lesz leküzdenie a jetlaget, és kicsit hozzá szokni az itteni dolgokhoz. Utána valószínüleg elindulunk újra észak felé, ezeket neki is át kell élnie, mindent elmesélni úgy sem lehet. És hát tényleg megunhatatlan! Legközelebb innen folytatom.
